Frankfurti leves: Lélekmelegítő egy tányérban

Ez a sűrűn gőzölgő, savanykás, gazdag ízű leves, sokkal több, mint egy egyszerű étel. Ez egy emlék, egy praktikus hagyomány, egy olyan ízvilág, amely a családi ebédek melegét és a gondoskodást idézi.

A történelemben a káposztás ételek régóta jelen vannak, de a frankfurti leves a maga modern formájában a 20. századi magyar konyha leleményességének egyik legjobb példája. A virsli és a kelkáposzta párosítása egy olyan ételt hozott létre, ami laktató, viszonylag gyorsan elkészül, és a magyar konyha egyik megkerülhetetlen klasszikusává vált az otthonokban és az étkezdékben egyaránt. A frankfurti levest ősidők óta lélekmelengető erővel ruházták fel. Hitték, hogy a borús, hideg napokon segít visszahozni a jókedvet és az energiát.

Míg a nagy, történelmi levesek évszázadokról mesélnek, a frankfurti leves a huszadik századi magyar konyha zsenialitásának és praktikumának a szimbóluma. Egy olyan étel, amely a kelkáposzta földes egyszerűségét a virsli füstös karakterével ötvözi, és ezzel egy demokratikus klasszikust teremtett. Népszerűsége töretlen, legyen szó egy gyors hétköznapi ebédről vagy egy hideg napokon áhított meleg vacsoráról; a vigasztalás és a jóllakottság szinonimájává vált.

A felejthetetlen frankfurti leves esszenciája néhány kulcsfontosságú részletben rejlik:

A kelkáposzta minősége: A minősége megkérdőjelezhetetlen. A zsenge, élénk színű levelek adják a leves édeskés-savanykás gerincét, amely tökéletes alapot szolgáltat a többi íznek. A legjobb, ha friss, roppanós levelű kelkáposztát használunk, amely nem keserű. Fontos, hogy ne főzzük túl, maradjon egy kis tartása.

A virsli, mint korona: A leves lelke a jó minőségű, roppanós virsli. A leves élményét egy jó minőségű, roppanós virsli teszi teljessé. Ez nem csupán egy hozzávaló, hanem a fogás koronája, ami textúrát és gazdag aromát ad.

A fűszerek harmóniája: A mélypiros paprika nemcsak színt, de mélységet is ad, míg az őrölt kömény és a fokhagyma a hamisítatlan, házias jelleget biztosítja. Ezek együttesen teremtik meg azt az illatot, ami belengi a konyhát. Egy csipet majoránna pedig még otthonosabbá teszi.

A selymes lezárás: A tejföllel gazdagított habarás adja meg a leves végleges, bársonyos textúráját. Ez a lépés teszi a frankfurti levest igazán krémessé és ellenállhatatlanná.

Egy tál gőzölgő frankfurti leves több, mint táplálék. Egy kulináris ölelés egy fárasztó nap után, egy biztos pont, amihez mindig jó visszatérni.

Hozzávalók:

1 evőkanál mangalica zsír
50 g füstölt császárszalonna
100 g füstölt mangalica sonka
50 g csemege mangalica kolbász
1 fej bio vöröshagyma
3 gerezd bio fokhagyma
1 kávéskanál őrölt bio fűszerkömény
2 szál répa
2 szál petrezselyem gyökér
8 pár szürkemarha paleo virsli
500 g kelkáposzta
2 marék kínai kel
2 dl bio tejföl
1 evőkanál aranylenmagliszt
1 evőkanál bio csemege piros fűszerpaprika
só bors ízlés szerint

Elkészítés:

A zsíron a szalonnát a sonkát és kolbászt megpirítjuk. Amikor megvagyunk vele akkor ezeket kivesszük, és a maradék zsíron az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pároljuk. Majd jön a zúzott fokhagyma, és a karikára vágott zöldségeket amiket egy picit megpirítunk. Lehúzzuk a tűzről, megszórjuk a fűszerpaprikával, gyorsan elkeverjük, majd felöntjük kb. 1,5-2 liter vízzel, és kb. 15 percig fedő alatt főzzük.

A kelkáposztát és a kínai kelt is megtisztítjuk, a torzsáját kivágjuk, majd vékony csíkokra metéljük. 

A levesalaphoz hozzáadjuk a felcsíkozott káposztákat, a köményt, sót és borsot. Fedő alatt, közepes lángon puhára főzzük a zöldségeket (kb. 20-25 perc).

Amíg a leves fő, a virslit karikákra vágjuk. A tejfölt simára keverjük egy evőkanál liszttel (habarás). Amikor a zöldségek megpuhultak, a virslikarikákat a levesbe tesszük és 2-3 percig főzzük. Végül a levest a tejfölös habarással sűrítjük be: egy merőkanál forró levest a tejfölhöz keverünk, majd az egészet visszaöntjük a fazékba. Egyet forralunk rajta és el is készült.

A frankfurti leves végső soron arról szól, hogyan lehet egyszerű, hétköznapi alapanyagokból valami rendkívülit és szerethetőt alkotni. Egy olyan étel, amely nem akar többnek látszani, mint ami: őszinte, laktató és végtelenül megnyugtató.

Ez a leves a bizonyíték arra, hogy a legmaradandóbb ízek néha a legegyszerűbb receptekben rejlenek, generációról generációra örökítve a jó étel szeretetét.

Ha tetszett a recept, akkor lájkolj Facebookon, és kövess Instagramon!

Jó étvágyat!